Kovács Ferenc 1930. április 4-én született Köbölkúton. Édesapja vasúti pályamunkás volt, édesanyja háztartásbeli. Tíz éves korától az érsekújvári Magyar Királyi Állami Pázmány Péter Gimnáziumba járt, egészen 1944. október 7-ig, Újvár első bombázásáig. Az 1945. februári német ellentámadás alatt halt meg az édesapja, másnap a köbölkúti leventékkel ki kellett mennie Németországba. Hazatérése után édesanyjával élt, a visszatérő cseh kolonistáknál dolgozott napszámosként, 16 évesen a köbölkúti téglagyárba vették fel munkásnak. 1947-ben megalakult a traktorállomás, ahol két évig dolgozott traktoristaként. Ezután bérelszámoló lett (1949), aztán könyvelő. 1951-ben rukkolt be katonának két évre (Brünn, Libava – híradós), miközben tartalékos tiszti iskolát végzett Vágújhelyen és alhadnagyi rangot kapott. Tisztként automatikusan párttaggá lett. A katonaságnál tanult meg szlovákul, csehül. Ezután visszament a gépállomásra, 1953-ban megnősült, Vass Irént vette feleségül, akitől két gyermeke született (Ferenc, Ildikó). Távúton elvégezte a tornaljai mezőgazdasági technikumot, 1960-ban érettségizett. Abban az évben megszűntek a kisjárások, megszűnt az önálló vállalat, ekkor a köbölkúti szövetkezetben lett könyvelő. A nyitrai mezőgazdasági főiskolán agrármérnöki diplomát szerzett 1965-ben. A köbölkúti szövetkezetet a járás legjobb szövetkezetévé sikerült alakítania. 1973-ban áthelyezték a szőgyéni szövetkezetbe, amely a vezetése alatt Csehszlovákia húsz legjobb EFSZ-e közé került. Nyugdíjaztatása után, 1990-ben polgármester lett, három hivatali időn át volt Köbölkút polgármestere. Felesége halála (1989) óta szülőfalujában, Köbölkúton él.

Kocsis Győző 1937. július 26-án született Vágkirályfán. Szülei, Kocsis József és Bergendi Gizella földművesek voltak. Gizella hosszú ideig egyedül nevelte fiát, mivel a férje fronton volt és a szovjet hadifogságból csak 1947 őszén térhetett haza. Győző a vágsellyei polgári iskola elvégzése után az újvári közgazdasági szakközépiskolában folytatta tanulmányait, 1959-ben érettségizett. 1959 őszén kezdődött a kétéves katonai alapszolgálata. Ezután több vállalatnál (kismácsédi EFSz, Agrostav stb.) dolgozott bérelszámolóként, gazdasági felelősként és vállalati anyagbeszerzőként. 1995-ben ment nyugdíjba. Feleségével, Benes Máriával két gyermekük született, négy unokája és jelenleg három dédunokája van. Felesége halála óta egyedül él Vágkirályfán. Egy helytörténeti mű (Akikért nem szólt a harang) és két verseskötet (Könnyek és virágok, Ábrándok az elmúlás ködében) szerzője.