Bopkó Lászlóné Soóki Gitta Vágfarkasdon született 1933. május 21-én. Gyermekkorát Negyeden és Sókszelőcén töltötte, 1958-tól Újvárban él. Itt egészen nyugdíjba vonulásáig egészségügyi nővérként dolgozott, az egészségügyi iskolát munka mellett végezte el. Három gyermeke született, hat unokája, négy dédunokája van. Első regénye Nagyi könyve címmel 2016-ban jelent meg.

Rácz Jenő 1928. november 10-én született Nagymegyeren. Egy hétgyermekes munkáscsaládból származik. Mivel saját földjeik nem voltak, korán elkezdte a napszámos munkát. 1945 februárjában mint leventét elvitték Ausztria keleti részére, ahol 1945. május elején szovjet hadifogságba esett. Hazatérése után, 1945 júniusától ismét napszámosként folytatta a munkát egy állami birtokon. 1948-tól traktorosbrigádban dolgozott. 1950-ben vonult be a hadseregbe (Szered, Cheb, České Budějovice – rádiólokátor iskola). 1952 októbere helyett csak 1953 februárjában szerelt le (mivel csak néhány rádiólokátor volt a hadseregben). Ezután a nagymegyeri járási hivatalban a gépesítésért felelős vezetőként dolgozott, emellett főszerkesztői tisztséget töltött be a járási földműves-újságban. Mint a mezőgazdasági szakosztály nevelési referense, megszervezte a Hároméves Szövetkezeti Munkaiskolát Nyárasdon. Ezért 1954 őszén dicsérő oklevelet vehetett át Pozsonyban. 1954–1957 között a nagymegyeri Helyi Nemzeti Bizottság elnöke (Csehszlovákia legfiatalabb helyi vezetője járási székhelyen). 1957-ben visszakerült a Járási Nemzeti Bizottságra, ahol az általános szakosztály vezetője lesz. A kisjárások 1960-ban történt megszüntetése után egészen a nyugdíjba vonulásáig (1991) és további két évig a nagymegyeri bútorüzlet vezetője.

Szlovák tanítási nyelvű szakközépiskolát végzett Nagymegyeren (1954–55), majd a 1960-as években négyéves ellenőrképzőt Brünnben. 1953-ban kötött házasságot először. Jelenleg Dunaszerdahelyen él második feleségével, Horváth Máriával, aki egy lányt és egy fiút hozott a házasságba.