Kocsis Győző 1937. július 26-án született Vágkirályfán. Szülei, Kocsis József és Bergendi Gizella földművesek voltak. Gizella hosszú ideig egyedül nevelte fiát, mivel a férje fronton volt és a szovjet hadifogságból csak 1947 őszén térhetett haza. Győző a vágsellyei polgári iskola elvégzése után az újvári közgazdasági szakközépiskolában folytatta tanulmányait, 1959-ben érettségizett. 1959 őszén kezdődött a kétéves katonai alapszolgálata. Ezután több vállalatnál (kismácsédi EFSz, Agrostav stb.) dolgozott bérelszámolóként, gazdasági felelősként és vállalati anyagbeszerzőként. 1995-ben ment nyugdíjba. Feleségével, Benes Máriával két gyermekük született, négy unokája és jelenleg három dédunokája van. Felesége halála óta egyedül él Vágkirályfán. Egy helytörténeti mű (Akikért nem szólt a harang) és két verseskötet (Könnyek és virágok, Ábrándok az elmúlás ködében) szerzője.

Hrala Gyula 1940. december 30-án született Ógyallán. Édesapja, Hrala Gyula jegyző volt, édesanyja, Turbacs Valéria háztartásbeli. A komáromi szlovák tannyelvű gimnáziumban érettségizett, később az érettségit megismételte a komáromi Gépészeti Szakiskola magyar tannyelvű villamos szakán is. Magyarországon 1993-ban elvégezte a Gárdonyi Géza Újságíró Akadémiát is. 1958-ban elektrotechnikusként helyezkedett el a komáromi hajógyárban, ahol 42 évet dolgozott le és a hajóépítési részleg osztályvezetőjeként vonult nyugdíjba. Hrala Gyula 1989–1990-ben, a bársonyos forradalom idején a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) mozgalom járási elnöki tisztségét töltötte be.

Feleségével, szül. Topics Rozáliával három fia született, négy unokája van.

Irodalmi tevékenységének és történeti gyűjteményeiből rendezett kiállításainak köszönhetően több elismerést és kitüntetést szerzett (Vitézi Rend Bronz Nemzetvédelmi Kereszt, Hűséggel a Hazához Érdemkereszt, Honvéd Hagyományőrző Egyesület (HOHE) Díszérméje).

Tőzsér Árpád (Gömörpéterfala, 1935. október 6.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas szlovákiai magyar író, költő, szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész, műfordító (cseh, szlovák, lengyel, orosz, francia) és egyetemi oktató, érdemes művész. Tőzsér István és Sándor Julianna házasságából született. 1954-ben érettségizett a komáromi gimnáziumban. 1960-ban magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán. 1960–1965 között A Hét, 1965–1971 között az Irodalmi Szemle szerkesztője, 1992–1996 között főszerkesztője. 1971–1976 között a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar nyelv- és irodalom tanszékén tanított adjunktusi beosztásban. 1976–1991 között a pozsonyi Madách Könyvkiadó szlovák fordításirodalmi szerkesztőségének vezetője, 2002 óta szerkesztője. 1991–2002 között a Comenius Egyetemen kutatott és tanított, ezúttal is adjunktusi beosztásban. 1998–1999 között a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnökeként működött. 2005 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1974-ben kötött házasságot Kállay Erzsébettel. Két fiuk született; István és Árpád, mindketten 1975-ben.