Hrala Gyula 1940. december 30-án született Ógyallán. Édesapja, Hrala Gyula jegyző volt, édesanyja, Turbacs Valéria háztartásbeli. A komáromi szlovák tannyelvű gimnáziumban érettségizett, később az érettségit megismételte a komáromi Gépészeti Szakiskola magyar tannyelvű villamos szakán is. Magyarországon 1993-ban elvégezte a Gárdonyi Géza Újságíró Akadémiát is. 1958-ban elektrotechnikusként helyezkedett el a komáromi hajógyárban, ahol 42 évet dolgozott le és a hajóépítési részleg osztályvezetőjeként vonult nyugdíjba. Hrala Gyula 1989–1990-ben, a bársonyos forradalom idején a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) mozgalom járási elnöki tisztségét töltötte be.

Feleségével, szül. Topics Rozáliával három fia született, négy unokája van.

Irodalmi tevékenységének és történeti gyűjteményeiből rendezett kiállításainak köszönhetően több elismerést és kitüntetést szerzett (Vitézi Rend Bronz Nemzetvédelmi Kereszt, Hűséggel a Hazához Érdemkereszt, Honvéd Hagyományőrző Egyesület (HOHE) Díszérméje).

Tóth Pál (1934) Vágkirályfán született, szülei Tóth Péter és Pintér Etelka földművesek voltak. Édesapja egy viszonylag jómódú parasztgazdaság tulajdonosa volt, egy ideig a községi elöljáróság tagja, a község pénztárnoka. A szülők gyermekeiket római katolikus hitben nevelték. Pál a vágkirályfai elemi iskola után a komáromi mezőgazdasági technikumban tanult. Később a mezőgazdaságban helyezkedett el, hosszú ideig a diószegi magnemesítő állomás dolgozója volt, eközben távúton elvégezte a mosonmagyaróvári agrármérnöki egyetemet, itt szerzett mérnöki diplomát. 1990-től 2002-ig Vágkirályfa polgármestere volt. Feleségével, Lehotkai Máriával három gyermekük született, hat unokájuk van. Jelenleg Vágsellyén él feleségével.

Kocsis Győző 1937. július 26-án született Vágkirályfán. Szülei, Kocsis József és Bergendi Gizella földművesek voltak. Gizella hosszú ideig egyedül nevelte fiát, mivel a férje fronton volt és a szovjet hadifogságból csak 1947 őszén térhetett haza. Győző a vágsellyei polgári iskola elvégzése után az újvári közgazdasági szakközépiskolában folytatta tanulmányait, 1959-ben érettségizett. 1959 őszén kezdődött a kétéves katonai alapszolgálata. Ezután több vállalatnál (kismácsédi EFSz, Agrostav stb.) dolgozott bérelszámolóként, gazdasági felelősként és vállalati anyagbeszerzőként. 1995-ben ment nyugdíjba. Feleségével, Benes Máriával két gyermekük született, négy unokája és jelenleg három dédunokája van. Felesége halála óta egyedül él Vágkirályfán. Egy helytörténeti mű (Akikért nem szólt a harang) és két verseskötet (Könnyek és virágok, Ábrándok az elmúlás ködében) szerzője.