Tőzsér Árpád (Gömörpéterfala, 1935. október 6.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas szlovákiai magyar író, költő, szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész, műfordító (cseh, szlovák, lengyel, orosz, francia) és egyetemi oktató, érdemes művész. Tőzsér István és Sándor Julianna házasságából született. 1954-ben érettségizett a komáromi gimnáziumban. 1960-ban magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán. 1960–1965 között A Hét, 1965–1971 között az Irodalmi Szemle szerkesztője, 1992–1996 között főszerkesztője. 1971–1976 között a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar nyelv- és irodalom tanszékén tanított adjunktusi beosztásban. 1976–1991 között a pozsonyi Madách Könyvkiadó szlovák fordításirodalmi szerkesztőségének vezetője, 2002 óta szerkesztője. 1991–2002 között a Comenius Egyetemen kutatott és tanított, ezúttal is adjunktusi beosztásban. 1998–1999 között a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnökeként működött. 2005 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1974-ben kötött házasságot Kállay Erzsébettel. Két fiuk született; István és Árpád, mindketten 1975-ben.

Kocsis Győző 1937. július 26-án született Vágkirályfán. Szülei, Kocsis József és Bergendi Gizella földművesek voltak. Gizella hosszú ideig egyedül nevelte fiát, mivel a férje fronton volt és a szovjet hadifogságból csak 1947 őszén térhetett haza. Győző a vágsellyei polgári iskola elvégzése után az újvári közgazdasági szakközépiskolában folytatta tanulmányait, 1959-ben érettségizett. 1959 őszén kezdődött a kétéves katonai alapszolgálata. Ezután több vállalatnál (kismácsédi EFSz, Agrostav stb.) dolgozott bérelszámolóként, gazdasági felelősként és vállalati anyagbeszerzőként. 1995-ben ment nyugdíjba. Feleségével, Benes Máriával két gyermekük született, négy unokája és jelenleg három dédunokája van. Felesége halála óta egyedül él Vágkirályfán. Egy helytörténeti mű (Akikért nem szólt a harang) és két verseskötet (Könnyek és virágok, Ábrándok az elmúlás ködében) szerzője.