Kocsis Győző 1937. július 26-án született Vágkirályfán. Szülei, Kocsis József és Bergendi Gizella földművesek voltak. Gizella hosszú ideig egyedül nevelte fiát, mivel a férje fronton volt és a szovjet hadifogságból csak 1947 őszén térhetett haza. Győző a vágsellyei polgári iskola elvégzése után az újvári közgazdasági szakközépiskolában folytatta tanulmányait, 1959-ben érettségizett. 1959 őszén kezdődött a kétéves katonai alapszolgálata. Ezután több vállalatnál (kismácsédi EFSz, Agrostav stb.) dolgozott bérelszámolóként, gazdasági felelősként és vállalati anyagbeszerzőként. 1995-ben ment nyugdíjba. Feleségével, Benes Máriával két gyermekük született, négy unokája és jelenleg három dédunokája van. Felesége halála óta egyedül él Vágkirályfán. Egy helytörténeti mű (Akikért nem szólt a harang) és két verseskötet (Könnyek és virágok, Ábrándok az elmúlás ködében) szerzője.

Rácz Jenő 1928. november 10-én született Nagymegyeren. Egy hétgyermekes munkáscsaládból származik. Mivel saját földjeik nem voltak, korán elkezdte a napszámos munkát. 1945 februárjában mint leventét elvitték Ausztria keleti részére, ahol 1945. május elején szovjet hadifogságba esett. Hazatérése után, 1945 júniusától ismét napszámosként folytatta a munkát egy állami birtokon. 1948-tól traktorosbrigádban dolgozott. 1950-ben vonult be a hadseregbe (Szered, Cheb, České Budějovice – rádiólokátor iskola). 1952 októbere helyett csak 1953 februárjában szerelt le (mivel csak néhány rádiólokátor volt a hadseregben). Ezután a nagymegyeri járási hivatalban a gépesítésért felelős vezetőként dolgozott, emellett főszerkesztői tisztséget töltött be a járási földműves-újságban. Mint a mezőgazdasági szakosztály nevelési referense, megszervezte a Hároméves Szövetkezeti Munkaiskolát Nyárasdon. Ezért 1954 őszén dicsérő oklevelet vehetett át Pozsonyban. 1954–1957 között a nagymegyeri Helyi Nemzeti Bizottság elnöke (Csehszlovákia legfiatalabb helyi vezetője járási székhelyen). 1957-ben visszakerült a Járási Nemzeti Bizottságra, ahol az általános szakosztály vezetője lesz. A kisjárások 1960-ban történt megszüntetése után egészen a nyugdíjba vonulásáig (1991) és további két évig a nagymegyeri bútorüzlet vezetője.

Szlovák tanítási nyelvű szakközépiskolát végzett Nagymegyeren (1954–55), majd a 1960-as években négyéves ellenőrképzőt Brünnben. 1953-ban kötött házasságot először. Jelenleg Dunaszerdahelyen él második feleségével, Horváth Máriával, aki egy lányt és egy fiút hozott a házasságba.